Több ezer tökből készített látványos installáció és kreatív témák várják a látogatókat a ludwigsburgi tökfesztiválon, amely ősszel Európa egyik legnagyobb és legszínesebb családi programja.
Tudjátok, kinek volt a legnagyobb töke a tavalyi (2025) ludwigsburgi Tökfesztiválon –
az európai óriástökök-versenyén?😄
Na jó, azért ne szaladjon el annyira a fantáziátok!!! S nem, nem a fenti képen szereplő tök nyerte azt meg.
Gondolom furdal benneteket a kíváncsiság, de még nem lövöm le a poént, erről majd később lesz szó, amikor a „hivatalos” tökmérő listához érünk.
Viszont azt már most elárulhatom: tökből is életre lehet kelteni a filmvilág ikonikus alakjait. Képzeljétek csak el, milyen lenne Yoda mester a Star Wars világából, amikor éppen a „Tök-Force”-ot gyakorolná? Hát ilyen!
Vagy Marilyn Monroe tökszoknyája – igen, az a bizonyos „szélfújós” jelenet – is simán megalkotható tökvariánsokból.
A tök-szobrok között úgy éreztem magam, mintha egy tökös moziban lennék, ahol a popcorn helyett csak tökmag van. 😄
De skubizzuk csak tovább, kik-mik voltak még a nekem tetsző tök-szobrok?
Nagy kedvencem volt Sid, a lajhár és Manny, a mamut a Jégkorszak sorozatból. Hát, hihetetlen, milyen szépen, élethűen megformálták őket az alkotóik, erre szokták azt mondani, hogy le a kalappal előttük!
A teljesség igényével megmutatom még egyszer, közelebbről is, hogy milyen szépen ki van rakva ez a kedves nagy mumut.
A régi némafilmek ügyefogyott, trottyos sztárját, Charlie Chaplint is megihlették, íme, így nézett ki élethűen, tökből kirakva:
S végül, de nem utolsó sorban, akit még itt előljáróban be akarok nektek mutatni, az Lugosi Béla, alias Drakulaaaaa gróf, a tökből kirakott méltóságteljes palástjában.
Ha ezek után azt gondolnátok, hogy a Tökfesztivál csak „tökös szobrokból és fotózkodásból áll”, akkor tévedtek! Mert a Virágzó Barokk világában a tökök mellett a Mesekert (Märchengarten) is olyan látványelemeket tartogatott, amik nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk felnőtteknek is okoztak meglepetéseket.
Mindezek előtt azonban menjünk egy kicsit be Ludwigsburg városába és nézzük meg, hogyan kezdődött a napunk, amikor megérkeztünk. Ludwigsburgi szállásunkra (LuBu Nest3) 16:00 órától lehetett becsekkolni. Ez egy teljes tetőtéri lakás volt, amit az utazás előtt körülbelül másfél héttel foglaltunk le a Bookingon. Eleinte szállodákban gondolkodtunk Stuttgartban és Ludwigsburgban, de a kínálat nagyon drágának bizonyult és sok helyen még az ingyenes reggeli sem volt benne az árban, ráadásul a parkolásért is külön kellett volna fizetni (volt, ahol naponta 25 eurót is elkértek volna csak azért, hogy éjszakára letegyük a kocsit).
Ehhez képest ez a lakás fantasztikus volt: két hálószobás, tágas, jól felszerelt konyhával és fürdőszobával és egy hatalmas terasszal, ahol még grillezni is lehetett. Gyönyörű kilátás nyílt a város háztetőire és a környék összes, őszbe borult fáira. A szállásadóink ennél kedvesebben már nem is fogadhattak volna minket: ingyen kávéval, teával, tiszta-illatos ágyneművel és törölközőkkel, a gyerekeknek pedig különféle társasjátékokat is biztosítottak. Külön nagy előny volt a fontossági sorrendben a már említett ingyenes, fedett parkolóhely, ami a városban óriási könnyebbségnek bizonyult. Minden helyiség tiszta és kényelmes volt, pontosan úgy felszerelt, amire egy négyfős családnak szüksége lehet egy nyaralás alatt. Ráadásul az ár-érték arány is maximálisan jó volt, így azonnal eldöntöttük: a jövőben is így fogunk szállást foglalni, nem pedig drága szállodákban megszállni.
Ludwigsburgról dióhéjban annyit mondanék, hogy egy olyan impozáns barokk város, melyet Eberhard Ludwig herceg alapított a 18. században. Itt található Európa egyik legnagyobb, ma is eredeti állapotában fennmaradt barokk városközpontja, mely a történelem során nem szenvedett súlyos pusztítást, így a korabeli városképet szinte az eredeti állapotában tekinthetjük meg.
2025. október 30-án csütörtökön jött el a mi nagy napunk, amikor először látogattunk el a ludwigsburgi Tökfesztiválra (Kürbisaustellung) és a hozzá kapcsolódó Mesekertbe (Märchengarten).
De itt rögtön álljunk is meg egy szóra! Ez az egész kirándulás nem jött volna létre, ha jó pár éve nem látok meg egy hirdetést a neten, ahol a ludwigsburgi Tökfesztivált népszerűsítették. Az a sok színes tök rögtön felkeltette az érdeklődésemet!
Szóval elég régen szerepelt már ez a programsorozat a bakancslistámon, hogy – családom körében - a magunk szemével is megnézhessük végre a több mint 450.000 tök felhasználásával készült hatalmas tökszobrokat. A programfüzetben olvastam róla, hogy az alkotás folyamata sokszor hónapokig is eltart, nagyon sok munkát és precíz szerelést igényel az alkotók részéről. Ráadásul még csak nem is egy sima „tökös kirakodásról van szó”, kérem szépen, hanem minden évben más-más témájú design-projektet mutatnak be. Például tavaly, tehát 2025-ben, amikor mi odalátogattunk, a téma a „Großes Kino” (vagyis a Nagy Mozi) volt a repertoáron
és ennek részeként lettek megelevenítve a mindenki által ismert, híres-neves film-és mesefigurák, amikből én egy párat a beszámolómban most nektek is megmutattam (ezeknél azért sokkal több volt!).
Hát nem TÖKJÓ?????????????😊
S hogy ez ne csak „nézelődés” legyen, hanem igazi élmény, a helyszínen rengeteg más program is várta a látogatókat. Nem csak a tökök voltak főszerepben – hanem maga a fesztivál hangulata is hódított a csodálatos barokk ösvények, labirintusok között, szó szerint, mintha egy nagy, tökös vidámparkba csöppentünk volna.😄
Na és persze a már említett óriástökökről se feledkezzünk meg!
Most kapaszkodjatok meg! Európa legnagyobb töke 2025-ben Ausztriából érkezett, s közel 998,5 kilogrammot nyomott! 🤯 Ez a szinte hihetetlenül nagy „Atlantic Giant” fajta vitte végül el a fődíjat a 2025-ös rendezvényen – szó szerint a mezőny csúcsán állt (termelője Wolfgang Nittnaus Ausztriából).
A verseny dobogóján mögötte állók sem voltak azért „semmik“!
• A második helyen egy kb. 836,5 kg-os tök végzett (brandenburgi Oliver Grafe volt a tulajdonosa),
• A harmadik helyezett pedig közel 799 kg-ot nyomott (az allgäui David Frommelt töke:), szóval hát ez sem volt azért egy kistermetű zöldség.
(S hogy mi történt ezekkel a hatalmas tökökkel a kiállítás után? Nem mentek pihenni a sarokba, hanem az október végi „Kürbisschlachtfest” során felnyitották őket, a bennük lévő magokat összegyűjtötték, hogy majd újra elültessék — minden évben így készülnek a következő év fesztiváljaira).
Egy idő után megéheztünk, de semmi gond, a szervezők erre is gondoltak. Volt ott mindenféle eszem-iszom, dínom-dánom, s természetesen tökös finomságok is. Én speciel kipróbáltam a töklevest és elnyerte az ízlésemet.
A férjem tökös galuskát kanalazgat éppen a képemen, s hozzá tökös(!) sort iszogat. Viszont a tökös spagettikről csak annyit mondhatok, hogy egyszer meg lehet azokat is enni..
Ha egy mondattal kellene leírjam, hogy tulajdonképpen mit is foglal magába a Ludwigsburgi Tökfesztivál, akkor ezt mondanám: Ez az esemény nem csak egy kiállítás, hanem egy komplett élménycsomagot foglal magába, mert benne van: a látvány, az ízek, a különféle programok kavalkádja és olyan tökös feeling, amit csak ott, abban a környezetben lehet átélni és képek, benyomások alapján hazavinni emlékbe magunkkal, hogy egyszer majd az unokáink is rácsodálkozzanak...
A Mesekertben gyermekeink kedvenc meséi/mesefigurái elevenedtek meg (több mint 40 mesejelent keretein belül), a gyerekek és a felnőttek is szívesen fényképezkedtek a különleges installációk között. Igen ám, de ahhoz, hogy ezeket a stációkat végigjárjuk, bizony, a kastélykertből egyre feljebb kell bandukolni a kastély ugyan gyönyörű, de lépcsőzetes kialakítású, jócskán meredek szintjei között (nem is gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó lesz a Blühendes Barock terület bejárása és hogy ekkora nagy teret foglal magába). De ez a „fáradtság” valahogy mégis az a jó fajta volt: olyan, mint amikor egy kalandparkban sétálsz, s közben – bármennyire is fáj már a talpad - nem akarod abbahagyni, mert minden sarokban vár valami újabb és újabb meglepetés, vagy érdekesség, amire még akár felnőtt fejjel is azt mondhatod, hogy Wow!
A mesefigurák egyáltalán nem voltak unalmasak, mert mozogtak, meséltek, hangokat adtak ki, s néhol a nézőnek kellett megszólalnia, hogy működjenek, pl. ilyen volt az Ali baba és a 40 rabló, ahol ahhoz, hogy az ajtó kinyíljon, be kellett kiabálni a barlangba németül, hogy: „Tárulj Szézám!“.
Max és Moritz meséje német meseirodalmi klasszikus, amely olyan kedvelt itt Németországban, hogy a lakókörnyezetemben még egy éttermet is elneveztek róla.
Hänsel és Gretel történetét mi Jancsi és Juliskának ismerjük Magyarországon. Megalkották a boszorkány mézeskalács házikóját, amibe ti is beleharapnátok itt az erdő közepén, nem?!?
Aranyhaj – szó szerint elzárt - tornya (mi is csak véletlenül bukkantunk rá egy félreeső, meredek, bozótos ösvényen) sem maradhatott ki a sorból, meg még sok minden más is volt a szervezők tarsolyában.
A Piroska és a farkas jelenet volt azonban az, ami a legnagyobb reakciót váltotta ki a gyerekekből. Amikor a farkas felemelkedett az ágyból és “megszólalt”, mintha ő lenne a nagymama, a gyerekek egytől-egyig szó szerint hátraugrottak ijedtükben! Bevallom, még én is hátrahőköltem egy pillanatra! Olyan ijesztőre sikeredett a meséből az a jól ismert Piroska és a farkas jelenet, hogy a farkast csak aludva merem megmutatni.😄
Máshol holografikusan kivetítve jelenítettek meg állatokat. Olyan volt, mintha a mesék nem csak „kijöttek” volna a könyvből, hanem tényleg életre keltek volna a természet lágy ölén... nézzétek csak ezt a holografikus papagájt (tudom, kicsit olyan a kinézete, mint egy szélforgónak, de csak így tudtam megörökíteni).
Túránk végén még egy kacsaúsztatót is találtunk óriás halakkal, s még ez is mesebeli volt, mert olybá tűnt nekem, mintha a kacsuli beszélgetetésbe elegyedett volna a halakkal...
Késő déluttán indultunk csak vissza ideiglenes „lakásunkba”, ahol kényelmesen letusoltunk, letöltöttük a fényképeinket a számítógépeinkre, s még társasoztunk is. Pizsiosztás előtt, az éjszaka csendjében egy-egy forró tea társaságában élveztük a nap utolsó sugarait a hatalmas tetőtéri teraszon Ludwigsburg háztetői felett…
(Egyébként a kastélykertben este is lett volna még egy program: a Leuchtende Traumpfade (Fénylő Álomútvonalak) nevű Fényfesztivál, ami sötétedés után különleges fényekkel és hangulattal színesíti meg a kertet. De őszintén, mi már annyira elfáradtunk, hogy végül nem mentünk vissza megnézni, pedig az is tervben volt. Talán majd legközelebb, mert kétség sem fér hozzá, hogy ide még visszatérünk!!!).
Ha ti is kedvet kaptatok megnézni a ludwigsburgi Tökkiállítást,
2026-ban is nagyjából augusztus végétől november elejéig érdemes tervezni —
persze előtte csekkoljátok le a neten a pontos dátumot,
nehogy a végén a tökök úgy elguruljanak, mint a mi mesebeli Kisgömböcünk!
Szerző&képek
Brigitta Kernné Riebel
