Stuttgart szívében, egy ikonikus, futurisztikus épületben tárul fel a Mercedes-Benz több mint 130 éves története: az első automobil megszületésétől a jövő mobilitásáig.
Első stuttgarti utunk (2025. október 29-én) a Mercedes-Benz Kiállításra vezetett.
Azért választottuk éppen a szerdai napot hozzá, mert a kiállítás honlapján lecsekkoltam, hogy szerdánként féláron lehet bejutni (egyébként is megérné befizetni rá, de így meg aztán pláne!). Ezek tekintetében így alakult a jegyvásárlásunk: két felnőttnek 2x8 €uró, 20 éves lányomnak diákigazolvánnyal 4 €urót fizettünk, a kicsinek pedig – mivel még 12 év alatti – nem került semmibe), így összesen 20 Euró volt+a végén a parkolásért 8 Eurót hagytunk ott (kb. 3 és fél órát vett igénybe, amíg mindent szép lassan végignéztünk a múzeumban).
Anno, amikor érdekes látnivalókat kerestem Ludwigsburg és Stuttgart környékén, nő létemre én örültem a legjobban, amikor hirtelen leesett, hogy de hát Stuttgartban van a híres-neves Mercedes múzeum!!!
Kislány korom óta rajongok ugyanis a Mercedes Benz autókért (gyermekkoromból valahol még őrzök is a könyvespolcomon egy nyitható ajtajú(!) elegáns fekete színű Mercedest:). Természetesen a férjem és a gyerekeink sem tiltakoztak ez ellen a program ellen, hisz melyik férfi, vagy fiúsabb lány tud ellenállni az autócsodáknak? - így aztán mindannyian hatalmas lelkesedéssel vetettük bele magunkat a látnivalókba!
Már maga a Mercedes Benz épülete is csodaszámba megy.
Tervezés közben 35 000 külön munka- és építészeti terv készült a kivitelezéshez. Végül a holland UNStudio (Ben van Berkel & Caroline Bos) kapta meg a tervezés jogát, akik három egymást átfedő körből álló formát hoztak létre – ez adja az alap-geometriát. Teherbírása egy autópálya hídjához hasonlatos, hiszen el kell bírja azt a rengeteg súlyt, amit az autók képviselnek. A belső kialakítás pedig két spirális síkot tartalmaz, ez nem csak design-fogás – a tervezők a DNS-lánc mintájára alkották meg. Az ötlet: az autóipar „életkódja” és az innováció voltak.
Olyan vélemény született a látogatók között, hogy még ha a járművek érdektelenek is lennének (ami persze nem igaz), az épület belső tere önmagában is megérné a látogatást, pl. ha csak a fény-árnyék játékot nézzük.. egyébként meg a kilátás sem utolsó Stuttgartra, már ami az épület hatalmas, függőleges panorámaablakait illeti.
A GoogleMap-en olvastam, hogy a tárlat az épület tetejéről indul (ami azt jelenti, hogy először egy lifttel fel kell mennünk a legfelső szintre – mi is így tettünk), de aztán a két útvonalat a vendégek kedvük szerint váltogathatják. A robusztos panorámaliftek mozgásához külön, a Porsche gyárából származó hidraulikus vezérlést kellett kifejleszteniük – így a mozgásuk is egyedinek mondható a világon.
A kiállítás legfelső szintjén nem az autókkal kezdődik a történet, hanem a főképemen látható lóval. Ez nem véletlen és nem „csak díszlet” – a múzeum ezzel a kiállított lóval arra utal, hogy a ló volt az autók történetének „kiindulópontja” – mint technológiai és kulturális előzmény, vagyis az első „jármű“.
A kiállítás két útvonala: az egyik a kronológiai történeti útvonal („Legend”-termek), a másik pedig korszakokon átívelően mutatja be a járműveket („Collection”-termek).
A Legend-termek kronológiai sorrendben vezetik végig a látogatót az autózás történetén. Itt jelennek meg a legkorábbi Mercedes- és Daimler-járművek, az első, még kísérleti jellegű konstrukcióktól kezdve egészen a 20. század közepéig.
A korai autók formavilága még erősen kötődik a lovas kocsikhoz: magas üléspozíció, vékony kerekek, nyitott karosszériák, minimális karosszériaborítás. Ezeken a járműveken jól látható, hogy az autó kezdetben nem új tárgy volt, hanem egy már ismert közlekedési forma továbbgondolása.
A kiállított veteránoknál nemcsak a járművek, hanem a technikai megoldások fejlődése is követhető: hogyan jelent meg a belső égésű motor, hogyan változott a kormányzás, a fékrendszer, majd később a karosszéria biztonsága.
A Collection-termek más szemlélettel mutatják be a járműveket. Itt nem időrendben haladunk, hanem korszakok és funkciók szerint csoportosítva láthatók az autók. A régebbi modellek ebben a környezetben már nem csak technikatörténeti tárgyak, hanem egy-egy életforma, társadalmi réteg vagy felhasználási mód lenyomatai.
A régi személyautók mellett megjelennek a luxusmodellek, a hivatalos és reprezentációs célokra használt járművek, valamint a munkára tervezett autók is. Jól érzékelhető, hogyan vált az autó az évtizedek során egyszerű közlekedési eszközből stílust és identitást kifejező tárggyá.
A Collection-termekben a régi autók már „történetet mesélnek”: nemcsak arról, hogyan készültek, hanem arról is, kik és mire használták őket. Ez a rész különösen jól megmutatja, hogy az autózás fejlődése mindig szorosan összefonódott a társadalmi változásokkal.
A „hírességek csarnokában” látható - többek között - Diana hercegnő egykori autója is: egy bordó színű Mercedes-Benz 500 SL, amelyet az 1990-es évek elején használt. A jármű ma a Mercedes-Benz Múzeum gyűjteményének része.
A kiállított járművek mellett elhelyezett, német nyelven íródott táblák kifejezetten jól használhatók, akkor is, ha valaki nem mélyült el korábban az autóipar történetében. Nem pusztán műszaki adatokat sorolnak fel, hanem rövid, áttekinthető formában összefoglalják az adott modell jelentőségét, korát és szerepét a márka fejlődésében.
Ami esetleg érdekesség lehet még: minden autót más hőmérsékleten tartanak: a restaurátorok szerint minden járműnek saját „komfortzónája” van. A veterán kocsik alatt külön szenzoros rendszer figyeli a párát és hőt – ha például az 1886-os Benz Patent-Motorwagen túl hideget kap, a rendszer automatikusan fűteni kezd alatta. A padló anyaga is különleges, olajmentes bevonat, amit eredetileg repülőgép-hangárokhoz fejlesztettek ki, hogy a felület tükörfényes maradjon.
A „Silver Arrow Room” (Ezüst Nyilak terme) pszichológiai hatásra épít.
A terem lejtése és a padló tükröződése szándékosan torzítja a perspektívát, így az autók gyorsabbnak tűnnek – mintha mozgásban lennének.
Nekem pontosan ez a kiállító rész lett a kedvencem. Annyira vagány látvány, nem??
A múzeumban szerepel egyébként a Mercedes Benz W125 Rekordwagen is, amely 1938-ban 432,7 km/h sebességgel állított rekordot és sokáig ez volt a nyilvános úton mért legnagyobb sebesség (2017-ig). A versenyautókat soha nem indítják be – csak „lélegeztetik”. A motorszobában időnként a restaurátorok kompresszorral átjáratják a motort, hogy a tömítések ne száradjanak ki. Ezt a folyamatot „lélegeztetésnek” hívják és heti rendszerességgel végzik – csendben, nyitvatartási időn kívül.
Jelenleg is futó „Youngtimer” (vagyis modern klasszikusok) kiállítás kifejezetten az 1990-es és 2000-es évek ikonikus autóit mutatja be, külön tematizált részletekkel és élmény-instalációkkal.
Ez egy időutazás az autók „fiatal klasszikus” korszakába, amikor már nem full veteránok vannak, hanem történelmi jelentőségű, nosztalgiát és emlékeket ébresztő modellek. A kiállítás főleg azon Mercedes-modelleket vonultatja fel, amelyeket a 90-es és 2000-es években sokan szerettek vagy élmények kötődnek hozzájuk.
Ha ez még mind nem lenne elég, az egész építmény alatt van egy nem nyilvános restaurátor-garázs, ahol ún. „pihenő” állapotban tartanak kb. 160 autót. Ezek közül váltogatják ki időszakosan a kiállított darabokat, hogy a látvány folyamatosan cserélődjön.
Továbbá az épület parkolószintjein üvegvitrinekben további, egyedi Mercedes-modellek kaptak helyet, amelyek már érkezéskor vagy távozáskor is emlékeztetnek arra, hogy itt minden a márka történetéről szól.
Itt a végén majd elfelejtettem! Az egész kiállítás alatt, a különböző kiállítóterekben korhű (pl. swing, pop, stb.) zenei aláfestést használnak, ami segít a korszakok és a hangulat megélésében. A hangkulisszát egy filmhang-dizájner, Uli Baron, német filmhang-mester készítette, ezért nem véletlen, hogy amikor végigsétálsz az épületen, minden szinten más-más zenei hangulat elevenedik meg :)
Na de most már psssssssssssssszzzzt………
... zárás után a múzeum minden este „elalszik”. Ez egy tudatos koncepció: a tervezők szerint ugyanis az autók nem halott tárgyak, hanem alvó gépek. A világítást nem egyszerűen lekapcsolják! A fények 15 percen belül lassanként halványulva "alszanak el", miközben halk motorzúgás hallatszik a hangrendszerből.
Szerző&képek
Brigitta Kernné Riebel
📩 Írj nekünk: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
📞 Hívj: +36 30 184 3424
🌐 travelbay.hu
