Vannak kiállítások, amelyeket megnéz az ember, és vannak olyanok, amelyeket megél. A Königreich der Dinosaurier egyértelműen az utóbbi kategória. Itt nem vitrinek mögött sorakoznak az őslények, hanem mozognak, hangokat adnak ki és olyan közel kerülnek hozzánk, hogy az ember szinte önkéntelenül is hátralép egyet.
2025 decemberében érkezett el az a nagyszabású vándor dínó kiállítás a Bodensee-parti Friedrichshafenbe, melyre – minőségi időtöltés gyanánt - mi is ellátogattunk a lányaimmal és nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem bántuk meg, hogy többek között ezzel töltöttünk el éppen Karácsony előtt egy napot.
Elsőre kicsit megijedtünk a hatalmas tömegtől, ami a bejáratnál fogadott, de hamar kiderült, hogy a szervezés gördülékeny: akik előre, online váltottak jegyet, gyorsan haladtak, így végül mi is hamar sorra kerültünk. Nem véletlenül volt ekkora az érdeklődés:
cirka 20 000 jegyet adtak el elővételben csak erre a friedrichshafeni állomásra, így már a belépéskor érezni lehetett, hogy nem egy szokványos programsorozatban lesz részünk.
A tájékoztatón olvastam, hogy több mint 50 őskori óriás népesítette be a 12 000 négyzetméteres kiállító hangárokat.
A legismertebb dinoszauruszok mind jelen voltak: a Brachiosaurus, a Triceratops, a Stegosaurus, és természetesen a Tyrannosaurus Rex – mindannyian majdnem életnagyságban. A monumentalitás élőben egészen más hatást kelt. Az ember szó szerint nagyon picinek érzi magát ezek mellett az óriás élőlények mellett (vagy épp a kitátott szájukban:).
A vándorkiállítás dinoszauruszai nem statikus figurák! Szinte mindannyian csinálnak valamitt: mozognak, fordítják-forgatják a fejüket, kinyitják a szájukat és üvöltenek, miközben mély, vibráló hanghatásokkal töltik be a tereket.
Amikor megvillannak az óriási, borotvaéles fogak, egy pillanatra teljesen elfelejti az ember, hogy egy kiállításon áll.
Különösen emlékezetes volt a Brachiosaurus, amely „csak” 8 méter magas. A szervezők elmondása szerint egyszerűen csak azért, mert a kiállítótermek gyakran nem elég magasak (az ásatások ugyanis azt mutatják, hogy ez az állat akár 13 méteresre is megnőhetett!).
Számomra az egyik legerősebb élmény a Jurassic Park díszlete volt.
Először csak a hangjukat hallottam: mély, ismerős, hátborzongató rezonálás volt hallható a távolból..
Aztán megláttam a filmekből jól ismert, villódzó lámpákkal megvilágított kerítést is,
amelyről az ember rögtön elhitte, hogy képzeletbeli áram fut benne.
Már tudtam, hogy ahhoz a jelenethez érkeztünk, amely a filmben számomra mindig a legfélelmetesebb volt – amikor a T-rex rátámad az autóban ülő gyerekekre és tudósokra.
Mégsem tudtam ellenállni annak, hogy egészen közel lépjek a kerítéshez, és onnan nézzek fel ezekre a régen kihalt, mégis megdöbbentően élethű fenevadakra. Amikor a dinoszaurusz kinyitotta a száját és felhangzott az a mély, mellkasban rezonáló, reszelős üvöltés, s közben megvillantotta az óriási fogait, egy pillanatra tényleg olyan érzésem volt, mintha többszörösen is egy Spielberg-film díszletei közé csöppentem volna!
A „Dinoszauruszok Királyságának” tehát semmi köze egy száraz múzeumlátogatáshoz vagy a legfrissebb kutatási eredmények bemutatásához. Itt kifejezetten a hollywoodi filmekből ismert dinoszauruszokat idézik meg – látványos, teátrális formában. A hanghatások az egész csarnokot betöltik. A Tyrannosaurus Rex legnagyobb modellje különösen lenyűgöző: tíz méter magas, mellette pedig egy teherautó-modell áll, amely szinte játéknak tűnik – ennél szemléletesebb módon nehéz lenne megmutatni az arányokat. S őszintén? Ennek tükrében én nem bánom, hogy a T-rexek és a Velociraptorok már rég kihaltak…
A feszültséget oldották azok a pillanatok, amikor kisebb dínók jelentek meg a sétáló tömeg között. Itt már a nevetésé volt a főszerep: a dinoszaurusz „belsejében” mozgó ember nem mindig látott tökéletesen, így akadtak igazán mulatságos helyzetek is. Volt, hogy egy-egy lendülő farok leverte valaki kalapját – nagy derültséget okozva ezzel mindenkinek.
A kiállítás végig arra törekedett, hogy a gyerekek ne csak nézők legyenek. Ásatási területen próbálhatták ki magukat, interaktív játékzónában játszhattak, dinoszaurusz-csúszdán mászhattak, a végén pedig óriási műanyag dinoszauruszokon lovagolhattak vagy ugrálóvárban játszhattak, pálmák és páfrányok között.
"Azt szeretnénk, hogy a gyerekek megtapasztalják és megérintsék a dinoszauruszokat” – mondta Christopher Richter, a kiállítás egyik szervezője. És valóban: ez az élmény nem csak nézésről szólt, hanem a részvételről is. Valódi élmény. Olyan vándorkiállítás, amely életreszóló emléket teremt és közös családi pillanatokat hagy maga után.
S bár a friedrichshafeni állomás már lezárult, a dinoszauruszok tovább vonulnak: 2026 márciusában Hannoverben, 2026 júliusában Drezdában, majd 2026 decemberében Prágában kelnek újra életre. Aki teheti, ne hagyja ki. Mert ez az a kiállítás, ahol az őslények nemcsak láthatók – hanem valóban megelevenednek előttünk és még akár meg is lovagolhatjuk őket 😊
https://koenigreich-der-dinosaurier.de/
Szerző&képek
Brigitta Kernné Riebel
