2024 augusztusában látogattunk el a családommal a Singen városa fölé magasodó Hohentwielre. Ezekről a várromokról úgy tartják, hogy Németország legnagyobb, épen megmaradt, fenséges romjai.
Egy magyar nyelven íródott útibeszámoló könyvben (Szerzők: Bagó Tünde és Szalai Krisztián-A Bodeni-tó) olvastam először erről az érdekes kirándulóhelyről és rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Rá is kérdeztem Tündénél, hogy mit mondana róla, mennyire járható a felfele vezető út (én ugyanis nem szeretem a szerpentineket, ezért általában mindig előretájékozódom).
Tünde azonnal válaszolt, az engedélyével idézem kedves sorait is: “Szia Brigitta! Singen városából a Hohentwielre vezető autóút egyáltalán nem veszélyes. A várostól a parkolóig - ahonnan már csak gyalog lehet felmenni a várhoz - kb. 1-1,5 km műút vezet, amely emelkedik kicsit, de nem vészesen és 2-3 kanyar van benne, egyik sem hajtűkanyar. A vár parkolójától (ahol a várba szóló belépőt is meg kell váltani) gyalog szerintem meredekebb, de nagyon szép erdei út! Sokat jártam ott, hiszen fontos szerepet játszik a Hohentwiel az első regényemben, az Ella háborúja című történelmi regényben. Szuper lesz a két MAC múzeum is a vár tövében Singenben, én magam is nagyon szeretem azokat is. Jó utat és jó kirándulást nektek! Figyelem majd a fotóidat! "
A válaszában érezhető volt az a lelkesedés, ami minket is elkapott, amikor a Bodensee másik végéből végül elindultunk felfedezni Singen városát és környékét.
S most dióhéjban, csupáncsak néhány bekezdésben és képeimmel illusztrálva írnék a Hohentwiel múltjának néhány érdekes fejezetéről:
A Hohentwiel a Boden tó közelében magasodik Singen városa fölé, a Hegau vulkánhoz tartozó kihűlt vulkáni rész, tetején kiterjedt várrommal.
Az első erődítményt a források 915-ben említik.
A középkorban a Swabia hercegséghez és a Zähringen családhoz köthető; később a württembergi állam fontos része lett.
A Hohentwiel híres arról, hogy a Harmincéves háború alatt többször is állta az ostromokat; ez erősen beégett a helyi identitásba.
1801 körül a franciák részben megsemmisítették az erődítményt, hogy katonai célra alkalmatlanná tegyék. Kb. innentől tekinthető Burgruine-nak (várromnak).
Ahhoz, hogy a sajátt szemünkkel győződjünk meg a hely nagyszerűségéről, bizony erőt kell vegyünk magunkon és felcaplatnunk a meredeken felefele ívelő kacskaringós köves úton, ami a várkapuhoz vezet. Szó se róla, a táj még útközben is gyönyörű, melletünk ágas-bogas erdő, máshol meg a végtelen mezők és Singen tájképében gyönyörködhetünk.
A fák lombjai között néha elővillan egy-egy várfalrészlet, és ahogy haladunk felfelé, egyre erősebben érezzük: itt minden kőnek története van.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy Tünde nagyszerű regényére is felhívjam a figyelmet, elküldte nekem az egyik képet, ami pont a Hohentwiel dicső múltú falain van megörökítve, íme:
A madarak csivitelése, a meredek, de rövid szakaszok ritmusa valahogy mind arra késztet, hogy lassíts, és tényleg megéld az utat, ne csak le akard tudni az egészet, ne csak célba érj.
Itt-ott padok is várják a megfáradt vándort, de őszintén: saját tapasztalatból mondom, ha egyszer leültök, sokkal nehezebb lesz újra felállni…
Amikor végre felérünk és átjutunk az ellenőrző automata kapun (ahova a jegyet még lent, a parkolók közti információs irodában vegyétek meg!), a mászásnak még mindig nincs vége.
A toronyig ugyanis – vagyis a várrom legmagasabb pontjára
továbbra is csak felfelé vezet az út. Őszintén? Bevallom, elfáradtam. De soha nem bántam meg, hogy nem adtam fel, mert ez az a hely, ahová legalább egyszer az életben érdemes felkúszni, felmászni, akár lihegve is!
A romok között sétálni fantasztikus kaland: csupa kisebb-nagyobb boltív, titokzatos átjáró, félreeső zug.
A gyerekek valósággal lubickolnak az élményekben – bújócskázhatnak, felfedezhetnek –, de közben bizony vigyázni kell rájuk!!!! Sok helyen nagy a mélység, a várfalakra könnyű felmászni, de bőven akad olyan rész is, ahol nincs korlát kiépítve!!!
Ennek ellenére teljesen elvarázsolt a hely szellemisége: a vadromantikus falak, amelyeket sok helyen sűrű zöld növényzet futott be, néhol egészen misztikus hangulatot keltve.
Amire még fel kell készülni: jó túracipő nélkül ne induljatok útnak! A lefelé vezető út ugyanis legalább annyira próbára teszi az embert, mint a felfelé menet — egészen meredek, s a kövek száraz időben is csúsznak.
Vigyetek magatokkal bőségesen vizet is: a vár bejáratánál működik ugyan egy kisebb falatozó, de ott egy palack ásványvízért is borsos árat kérnek és odabent, a vár területén már nincs semmilyen vendéglátóhely, csak toilett, az is lent, a kapu közelében. Ha több időtök van, pakoljatok pikniket és termoszt – a várfalak között több csendes, árnyas helyet is találtok, ahol le lehet ülni, nézni a tájat és egyszerűen csak élvezni azt, hogy ott vagytok.
Mindezen tudás tükrében, a Hohentwiel romok között sétálva az embernek egyszerre van középkori, erődítményes hangulata és szabadtéri kalandérzése: vékony ösvények, nyílások a falban, félreeső romfoltok, kis bástyák, és tág terek, ki-mit lát bele… én pl. mindenképp a kastély-és vadromantika érzésével vetettem bele magam a felfedeznivalókba.
Miért is érdemes tehát felkeresni a Hohentwiel romokat? (személyes ajánlóm):
1. Kilátás, panoráma — egyszerűen lenyűgöző: Bodensee, Hegau-dombság, svájci/osztrák Alpok. Napfelkelte vagy naplemente ideális fotókhoz.
2. Séta+felfedezés = középkori kaland — a 9 hektáros területen órákat lehet bolyongani: falak, lőrések, tornyok romjai.
3. Természet és madarak/ritka növények — a vulkanikus szikla és a környező terület természetvédett; különleges növény- és állatfajok élnek itt, amik a köves, száraz élőhelyet kedvelik. Ez nem csak történelem, hanem geológia és természet is egyben. A védett területeket azonban maximálisan tiszteletben kell tartani!
4. Kulturális programok — nyáron fesztiválok, jazz- és zenei események, szabadtéri rendezvények zajlanak: van, aki évről-évre a koncertezés miatt jön vissza.
Amit a prospektusok esetlegesen kihagynak a repertoárból:
A Hegau-vulkánok krátertömbjei különleges, bazaltszerű kőzeteket hagytak maguk után — ezért a romfalak köveinek mintázata, szerkezete más, mint sok „átlagos” várnál.
A hivatalos kilátókon túl vannak kisebb, kevésbé jelölt pontok és rések a falban, ahonnan egészen más szögből látszik a tó vagy az Alpok.
A Hohentwielfestival hosszú múltra tekint vissza. Olyan hírességek is felléptek már itt, akik nemzetközi figyelmet hoztak a helynek — például Miles Davis fellépése a 1990-es években.
Ez a hely nem egy eldugott rom, hanem régiós attrakció, rengetegen látogatják meg. Ettől függetlenül, meglepődve tapasztaltam, hogy augusztus közepén, amikor mi ottjártunk, egyáltalán nem volt tolongás. Pedig az idő szép, kirándulásra csábító volt. Sebaj! Ez a nyugalom csak előnyére vált a hely atmoszférájának.
A németországi Hohentwiel számomra nem egy „kipipálós” látnivalóvá vált, hanem igazi kalanddá: egy kis izomláz, némi por a cipőn, és rengeteg felfedeznivaló egy helyen. Itt az ember nemcsak nézelődik, hanem része lesz a múlt mohos falainak, a hely szellemiségének, a szélnek, amely évezredek óta átsüvít a romok között. Mert a szél beszél. S hogy mit mond? Nem tudom, nem értek szélül!
…. de ha egyszer felértél, már tudod: ezt a helyet nem lehet elfelejteni — csak újra és újra felkeresni.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&képek: Brigitta Kernné Riebel
