Komoly ellentmondást rejt az a helyzet, hogy miközben Európa vezető múzeumai tele vannak kétes eredetű rabolt műalkotásokkal, önmaguk komoly óvintézkedésekkel védekeznek a műkincstolvajok ellen.
Az előző évszázadok viharos történelme során rengeteg műalkotás úgy került gyarmatosítók, régészek vagy bűntények által Európába, hogy ahhoz tulajdonosaik vagy a származási országuk egyáltalán nem járultak hozzá. Az ilyen ellopott alkotások jogos tulajdonosai számára komplikált eljárást jelent értékes javaik visszaszerzése, ami akár több évtizedes jogi és politikai megpróbáltatásokkal is járhat függetlenül attól, hogy a műveket háború alatt zsákmányolták, vagy hódítások során szerezték meg, Az ilyen módon eltulajdonított műkincsek visszaszerzésének folyamata hosszú és nehéz folyamat, sőt sok esetben szinte esélytelennek is látszik.
Az alábbi listában 5+1 olyan múzeumokban kiállított művet mutatunk be, amikről azt állítják, hogy rablásokból származnak vagy más törvénytelen módon lopták el őket. Ez a néhány eset csak a jéghegy csúcsa, megbecsülni is nehéz, hány műalkotásról lehet szó, és milyen kilátásai vannak a visszaszolgáltatásnak.
1. A Parthenon szobrai
Az egyik leghíresebb ilyen eset az volt amikor a 1816-ban a British Museum ókori görög márványszobrokat vásárolt az athéni Parthenontól 35.000 fontért az oszmán törököktől, akik akkoriban uralkodtak Görögországban. A feltárásokat felügyelő skót Lord Elgrin valószínűleg nem legálisan vásárolta meg a műveket. A vásárlás alátámasztó szerződés hiánya csak fokozta ezeket a kételyeket. Görögország követeli a márványszobrok visszaküldését, és azt tervezik, hogy bemutatják őket Athénben az Akropolisz Múzeumában. A híres British Múzeum azt állítja, hogy a vásárlás legális volt, még az UNESCO ajánlatát is visszautasították, hogy közvetítsen a Görögországgal való visszatérésükről szóló tárgyalásokon.
2, A Rosetta kő
A Rosetta-kő, egy Egyiptomban talált gránitkő, amibe három ősi írással vésék be ugyanazt a szöveget. Az időszámításunk előtti második századra datálható és sokan minden idők egyik legfontosabb műtárgyának tartják az ősi nyelvekről feltárt titkai miatt. Napoleon hadjárata idején 1799. július 15-én talált rá Pierre-Francois Bouchard, a francia hadsereg egyik mérnök tisztje, aki a Nílus-deltában fekvő Rashid melletti erőd munkálatai során figyelt fel a furcsa leletre Alexandria közelében, majd a britek tulajdonába került hadizsákmányként, miután Napoleon hadserege 1801-ben feladta Egyiptomot. Az máig sem világos, hogy voltaképpen milyen feltételek mellett került végül a British Museum gyűjteményébe. Az egyiptomiak mindenesetre azt állítják hogy elrabolták tőlük. Több megmozdulás is volt az ügyben, ahol egyiptomiak ezrei követelték a visszaszolgáltatást, arra hivatkoznak, hogy az egyiptomi identitás részét képezi. A British Múzeum ezt a tárgyat is vonakodik visszaszolgáltatni.
3. Hamurapi törvényoszlopa
A csaknem 4000 éves Hammurapi-törvényoszlop az ősi Babilónia királya, Hammurapi uralkodása idején kb. i. e. 1750) készülhetett. A műtrágy 282 törvénycikket tartalmaz. Ez a Krisztus előtti második évezredben Mezopotámiában kialakult jogszemlélet és joggyakorlat legrégebbi és legértékesebb tanúja. A páratlan leletet Jacques de Morgan francia régész és munkatársai találták meg 1901-ben, az iráni Susa városánál.A Louvre-ban található egy példány, amely valószínűleg a francia hadsereg által hazaszállított zsákmány volt, A Hammurapi-törvénytábla sok tekintetben rendkívül fontos forrása az ókori világ jogtudományának, és az egyik legrégebbi írásos jogi forrásnak számít.
4. Pergamon oltár
A berlini Múzeum-szigeten található a Pergamon Múzeum, amelyet az ikonikus Pergamon-oltárról neveztek el. A híres építményt Törökországból szállították sok másik műkincs társaságában Németországba, A Pergamon Múzeum számos olyan műtárgynak ad otthont, amelyet német régészek és mások csempésztek Németországba az oszmán időkben. A műtárgycsempészet az Oszmán Birodalom utolsó évtizedeiben elég gyakori volt. Nem figyeltek oda az ősi civilizációk maradványainak megőrzésére. Sokszor előfordult, hogy a régészek mindent magukkal vihettek, amit az országban végzett ásatásokon találtak, másik esetekben pedig sikerült kikerülniük a hatóságokat a birodalom legutolsó időszakában. A helyzet kezelésére Törökország és Németország közös kulturális bizottságot állított fel, hogy megvitassa a műtárgyak visszaszolgáltatását, de a bizottság ülései nem hoztak eredményt Törökország számára. Németország a maga részéről azt állítja, hogy a műtárgyakat legális úton szerezték be, Viszont válasz nélkül maradt a török kormány felszólítása, hogy mutassák be nekik a műtárgyak beszerzésének jogszerűségét igazoló dokumentumokat.
5. Kincsek Afrikából
2020-ban arról számolt be a holland, hogy a holland hatóságok letartóztattak öt aktivistát, akik elloptak egy szobrot a Berg en Dal városában lévő Afrika-múzeumból. Így tiltakoztak a holland gyarmatosítás során elkövetett gyarmati műkincsrablásokért. Állításuk szerint a múzeum csaknem félmillió eredeti műtárgyat őriz, amelyeket a gyarmatosítás időszakában rabolt Afrikából a holland állam. Szerintük az Afrikai műalkotások elrablásával a hollandok elapasztották művészeink és kézműveseink inspirációs forrását. Az még a múzeum igazgatója, Stijn Schoonderwoerd is elismerte, hogy zsákmányolt műtárgyakat is bemutatnak. Ugyanakkor kijelentette, hogy már korábban is támogatta az ellopott műkincsek visszaszolgáltatását.
+1. Seuso kincsek
A 4. századból származó Seuso-kincsek rendkívül értékes és ritka darabok, a Római Birodalom legfontosabb fennmaradt kincsei között tartják számon őket. A Seuso-kincseket feltehetően 1978-ban találta meg meg a Balaton-felvidéken, egy földműves munka közben. A pontos helyszín nem hivatalosan ismert, mivel az első tulajdonos titokban tartota. A kilétük csak azután került nyilvánosságra, hogy az értékes leleteket külföldre csempészték,. körülöttük pedig jogi viták alakultak ki. A magyar állam végül megvásárolta a Seuso kincseket 2014-ben, miután hosszú és bonyolult jogi procedúrát lezárták és sikerült megállapodni a tulajdonjogokról. Az értékes darabokat a Magyar Nemzeti Múzeumban lehet megtekinteni. A kincsek történelmi és művészeti értéke miatt kiemelkedő fontossággal bírnak a magyar kulturális örökség szempontjából, és fontosak a világ művészeti és régészeti kutatásai számára is.
